Image
Top
Navigation

Jelen írásomban az elektromos kamerák kínálta egyre tágabb fantasztikus beállítási lehetőségeinek gyakori félreértelmezésére szeretnék rávilágítani. Elsősorban gondolok itt a fényérzékenység, azaz ISO érték és a fehéregyensúly helyes beállításaira. Most az expozíció van terítéken. Magyarázatot is adok, példákat is mutatok.

Kezdjük a legelején.

A képrögzítés kamerával, vagy fényképezőgéppel elsősorban információrögzítés. Ez a koncepció nagyon fontos, mivel a kamerát kezelő operatőr, és a kameratechnikus elsődleges célja csakis az lehet, hogy lehető legtöbb információt rögzítsen és őrizzen meg.

A forgatás, nem más, mint adatrögzítés. Gondoljunk itt a legprózaibb felhasználási módokra is, például, amikor dokumentumok, papírlapok arhíválása mikrofilmre történt nem is olyan régen. Ezeknél, ha nem volt jó az expozíció, vagy az élesség, akkor a dokumentum olvashatatlanná vált…

A kép rögzítése lehet filmnegatív alapú, ahol az érzékelő(sensor) maga a negatív, ami az adattároló is egyben, vagy lehet elektromos. Itt most eltekintenék egyéb állókép rögzítési technikáktól, mint például a bottal homokba rajzolástól.

A korrekt expozícióhoz fontos a képérzékelő pontos fényérzékenységének ismerete.

Minden elektromos képérzékelőnek van egy saját fényérzékenysége, ISO száma, ugyanúgy, mint a filmnegatívoknak. Szemben a filmes kamerákkal, fényképezőgépekkel , ahol ez az érték rögzített, s nem változtatható, addig az elektromos kamerákon van lehetőség ennek látszólagos módosítására, növelésére. Viszont tudni kell, hogy a paraméter állítás a kamerán kizárólag „jelerősítést” jelent, analóg, vagy/és digitálisat, a valós érzékenységen nem változtat. Semmivel több információ nem kerül rögzítésre, sőt kevesebb, csupán a forgatáson a kamera kijelzőjén, vagy jobb esetben a helyszínen lévő monitoron néz ki jobban a kép. Itt megjegyezném, hogy sem a gép beépített kijelzője, sem a forgatásokra rendszerint kikerülő monitorok sem alkalmasak a rögzített kép színeinek, sem az expozíció helyességének a megnyugtató megállapítására. Kizárólag a kép kompozícójának ellenőrzésére valók!

Az elektomos kameráknál az érzékelő ugyanúgy analóg szerkezet, mint a filmnegatív, de sokszor utánaiktatnak egy analóg jelerősítőt is, majd az ADC-t, azaz Analog Digital Convertert. Tudni kell, hogy az ISO szám növelése azt is jelentheti, hogy az ADC, ami egyes kameráknál kezdetben pl. 10-14 bitnyi információt ad, az minden egyes blendényi érzékenység növeléssel elveszít 1-1 bitet a részletességből, azaz megfeleződik az.

Alább egy példa az eredeti képpel és lépésenként egy-egy blendével alulexponálva. A példákhoz használt kép a Kodak tesztábrája 1990-ből(letölthető innen), amit a filmes labor és utómunka folyamatok kallibrálására használatos, így a mi céljainknak is megfelel. A teszteket utómunkában, fényeléssel állítottam elő, tehát szimuláció, egyik kamera sem pont így viselkedik, ám nagyon hasonlóan, így illusztrációnak tökéletesen megfelelnek.

Ismerni kell a szenzor képességeit, mint ahogy egy-egy negatív nyersanyag választásánál is ott volt, nem is olyan régen, a Kodak Vision3 200T, vagy az 500T. A számok nyilván a fényérzékenységet jelentették, amin nem lehetett változtatni, azoknak megfelelően kellett világítani. (Azért volt lehetőség egy igen kockázatos módszerrel: lehetett a laborban PUSH-olni, vagy PULL-olni a nyersanyagot előhíváskor. Ezek a fogalmak azt jelentik körvonalakban, hogy az előhívó folyadékban hosszabb, vagy rövidebb ideig hagyjuk ázni a nyersanyagot az előírtnál. Nyilván az alulexponáltat tovább áztatnánk, a túlexponáltat pedig rövidebb ideig. Elég kockázatos volt az eljárás, mivel nem volt UNDO… Viszont itt is, mint az elektromos kameráknál, az alulexponált anyag túlhívásával jelentősen megnőtt a zaj és csökkent a kép részletessége is.

Vissza a példákhoz. Az izgalmas dolog akkor kezdődik, amikor a fenti kockák visszakerülnek a korrekt expozícióba. A következő képsoron látszik, hogy egy-egy belendény változás gyakorlatilag megfelezi a kép információtartalmát. Ezért is raktam a a kép tetejére egy szürke átmenetet, amelyen még jobban követhető a „folyamat”! Természetesen, mind fényeléskor, mind, a kamera paramétereit állítva is hasonló eredményt kapunk.

De a baj nem jár egyedül! Minden egyes blendényi alulexponáltság kétszeresére növekedő zajt is eredményez könyörtelenül. Az első képre minimális zajt raktam, ami a szürke homogén felületen látható is, habár alig érzékelhető. Ugyanolyan mértékű zaj került minden további alulexponált képre is, ami visszakorrigálva a következő eredményeket adja. Itt is, mint az előző példánál, mind a fényelés, mind a kamera paramétereinek az állítása ugyanazoknak a törvényszerűségeknek engedelmeskedik. A képre kattintva nagyobb méretben, s a jpeg tömörítés hibái nélkül pörgethetőek végig a képek….

A tanulságokat levonva tehát az optimális fényérzékenységi beállítás megegyezik az elektromos kamera szenzorának gyárilag megadott értékével. Legyen az ISO 200, vagy bármi. Ennek növelése a kép részleteinek elvesztésével,  információvesztéssel jár. Jó érzéssel egy, max. 1-2 blendét lehet csalni, azaz az eredetileg ISO200 helyett 400, max. 800 lehet ez a szám. De már 800-nál is érzékelhető a jelentős minőségromlás.

Alulexponálva könnyen el lehet elérni, hogy pl. egy Arri Alexa képének a minősége is egy mobiltelefonéval vetekedjen. Szerintem nem opció, hogy a világítás hiányosságait, a fotonok hiányát, a kamera paramétereinek állítgatásaival próbáljuk pótolni! Tessék venni a fáradságot és időt a megfelelő világításhoz.